Chapter 8

Sziasztok! Remélem tetszettek az eddigi fejezetek :) Próbálok színvonalas részeket írni és úgy tűnik, hogy néhány embernek tetszik az, amit csinálok :) El sem hiszitek, hogy ez mekkora boldogsággal tölt el, szóval IMÁDLAK BENNETEKET! <333 Nem is húzom tovább a szót, jó olvasását a 8. fejezethez! :) <3 xoxo Jenzy

Délelőtt tíz óra környékén ébredtem fel, teljesen kipihentnek érzetem magam. Boldogan pattantam ki az ágyból és indultam el a fürdőbe.
A langyos víz kényeztette a bőrömet, a tusfürdő illatát pedig átvette a bőröm. Finom mandula és méz illata kevergett a levegőben. A hajam finom epres illata pedig befészkelte magát az orromba.
Miután kiszálltam a zuhanykabinból, magam köré tekertem a puha törölközőmet, majd a hajamat is belecsavartam egy másikba. A papucsomba belebújva nyitottam ki a fürdő ajtaját, ám akkor egy hatalmasat sikítottam.
 - Hogy kerülsz ide? - dobtam felé egy párnát, amiért megijesztett.
 - Adtál kulcsot, nem emlékszel? - emelte fel a kulcscsomót, amin tényleg ott fityegett az ezüstös kis fém.
 - De nem arra, hogy besettenkedj a lakásba... - ráztam meg a fejem. - Mi van, ha csak a lépteidet hallom és a szobában elbújva hívom a rendőrséget? - húztam fel a szemöldököm, mire elnevette magát.
 - Annál bátrabb vagy! - villantotta meg a kedvenc mosolyomat, amitől minden dühöm elszállt. - Nem tudsz rám haragudni! - vigyorgott elégedetten.
 - Igazad van, nem tudok rád haragudni! - mosolyogtam én is. - Amúgy miért jöttél?
 - Gondoltam, hogy átjöhetnél...Feltéve ha nincs más terved...
 - Oké, de helyezd magad kényelembe. - intettem a kanapé felé. - Még van egy kis dolgom! - mutattam végig magamon, majd elrohantam készülődni.
A hajamat gyorsan kifésültem és megszárítottam, majd egy hajfánk segítségével kontyba kötöttem. Fogmosás után tettem fel egy alap, vízálló sminket.
Kint hét ágra sütött a nap, úgyhogy nyáriasabb öltözéket vettem fel. Egy fehér rövidnadrágra, egy türkiz ingre és egy szandálra esett a választásom. Néhány kiegészítő, egy napszemüveg és táska magamhoz vételével készen is voltam.

 - Mehetünk! - álltam meg előtte.
Tekintetét pillanatok alatt elszakította a telefonja képernyőjéről. Szemei lassan futottak végig rajtam, miközben egyre szélesebb mosoly ült ki az arcára. Maga mellé dobta a telefonját, majd a kezemet elkapva magához rántott és az ölébe ültetett.
 - Hé! - háborodtam fel. - Engedj el! - sikítottam mikor ujjait lágyan végighúzta az oldalamon.
 - Na, ne ficánkolj! - motyogta huncut vigyorral, miközben már fedetlen lábamat csiklandozta.
 - Élvezed, hogy kínozhatsz? - vontam fel a szemöldököm.
 - Ugyanezt kérdezhetem én is! - utánozta a gesztust.
 - Ne kezd elölről, kérlek! - motyogtam kérlelően, amire abbahagyta a csikizést és átölelte a derekamat.
 - Tudom! - sóhajtotta. - Időre van szükséged...meg blablabla... - durcásan elfordította a fejét.
 - Kérlek! - kezeimmel megfogtam az arcát, így kénytelen volt rám nézni. - Tudod, hogy szeretlek, de ez most nem megy! Sajnálom! - suttogtam.
 - Tudom! - suttogta Ő is. - Csak nehéz elfogadnom!
 - Megértem! - bújtam a mellkasához. - Milyen gyorsan ver a szíved! - motyogtam.
 - Mindig ilyen, mikor a közelemben vagy! - szorított még jobban magához. - Na jó, ez nyálas volt!
 - Az volt! - nevettünk fel. - Na, gyere te hős szerelmes! - fel akartam állni, de karjai bilincsként fontak körbe.
 - Kapok egy puszit? - kérdezte huncutul, csillogó szemekkel.
 - De akkor mehetünk? - kérdeztem vissza, amire bólintott.
Kisfiúsan elfordította az arcát, én pedig lehunytam a szemeimet és közelítettem az arca felé. Ám mielőtt adhattam volna egy puszit az arcára, visszafordította a fejét, így a szájára kapta a puszit. Ajkai lágyan tapadtak az enyémekre. Az a pár pillanat olyan volt, mintha egy villamos-székben ülnék. Minden egyes porcikámat szikrázó ütések érték, amik a halálosan közeli fajtához tartoztak. És illata, amit annyira kedveltem, mámorító volt. Teljesen megrészegített a közelsége.

 - Most már mehetünk! - mondta határozottan, arcán széles vigyorral.
 - Ilyet többet ne! - álltam fel az öléből.
 - Nyugi, a legközelebbi jobb lesz! - suttogta a fülembe, amitől jól eső bizsergés futott végig rajtam.
Kedvesen megvárta míg gondosan bezártam az ajtót, majd lesétáltunk az autóig. Udvariasan kinyitott az anyósülés felőli ajtót és megvárta míg beszállok. Megkerülte az autót és beszállt, majd indított.
Bal kezemet megtámasztottam az ajtón és ráhajtottam a fejemet. Jó idő lévén megint rengetegen tartózkodtak a szabadban. Autóval közlekedő embereket nem is nagyon lehetett látni, aki tehette inkább a sétát választotta. A park mellett elhaladva rengeteg fagyi árust vettem észre, akiknél több méteres sor kígyózott. Az egészen apró, babakocsis kisgyerekektől a felnőttekig mindenki beállt a sorba. Az árus pedig kapkodva adta át a fagyikat a türelmetlenkedő embereknek. A fák alatt pokrócokra kipakolt piknikezőket lehetett látni, akik vagy egymással vagy a kutyáikkal játszottak. A fákon boldog madarak csicseregtek és gyerekek nevetése töltötte meg az egész várost. A London Eye-hoz érve kicsit lassítani kellett, mert a szokottnál több ember állt sorba, így néhányan még az úton is voltak. Rengeteg hátizsákos, fényképezőgépes turistát lehetett látni a nevezetességeknél. A jó időnek köszönhetően a szokottnál is jobban nyüzsgött a város.
 - Itt van Simon? - csodálkoztam, amikor megálltunk a hatalmas ház előtt.
 - Én se tudtam róla. - mondta, mikor kiszálltunk a kocsiból. - Nem tudom, hogy mit akarhat...
A teraszon elhelyezett kerti bútorokon ült Eleanor és Danielle. Mikor észrevettek minket egyből felpattantak és elénk siettek.
 - Miért van itt Simon? - kérdeztem halkan.
 - Nem tudjuk, kiküldött minket! - válaszolt suttogva Danielle. - Ezért ülünk itt, hátha elkapunk valami infót.
 - Értem! - motyogtam. - Hazz, bemegyünk? - pillantottam a mellettem álló bongyor srácra.
 - Aha! - bólintott, majd elindult befelé.
A két lány visszaült az előbbi helyére, én pedig mentem Harry után. A nappaliba érve megpillantottuk a srácokat, akik szépen sorban a kanapén ültek, Simon pedig hátrakulcsolt kezekkel járkált előttük.
 - Na végre! - szólalt meg, mikor észrevett minket. - Üljetek le! - mutatott a kanapéra.
Leültem Zayn mellé, Harry pedig mellém. Kérdőn néztünk a négy srácra, de csak megrázták a fejüket, jelezvén, hogy nem tudnak semmit. Ezek szerint ránk vártak.
Miután helyet foglaltunk, Simon megállt velünk szembe. Arcán komolyság suhant át, szemében pedig valami fura volt észrevehető.
 - Mint tudjátok novemberben fog megjelenni az új lemez! - kezdett hozzá a mondandójához. - A vezetőséggel sokat gondolkoztunk azon, hogy melyik számmal kellene beharangozni az új lemezt, melyik legyen önálló kislemez. Mivel Ti szabad utat adtatok ennek, úgy döntöttünk, hogy a Live While We're Young lenne a legalkalmasabb. Ugye ez a dal a fiatalságról, a bulizásról szól, ami kapcsolódik a nyárhoz. Emiatt is döntöttünk e mellett... - ahogy körbenéztem a srácokon elöntött a boldogság. Ez volt a legelső szám, amit együtt írtunk. - Nos, amíg jó idő van, addig szeretném ha leforgatnánk a klippet! Holnap tartunk a kreatív csapattal egy megbeszélést, amin szeretném ha részt vennétek. Aztán akár jövőhéten kezdhetjük is a forgatást! - fejezte a mondandóját, majd elindult az ajtó felé. - Holnap délelőtt 10-kor várlak benneteket az irodámban, ne késsetek! - mondta komolyan, majd már csak az ajtó csapódását lehetett hallani.

Chapter 7

Drága Olvasók! Nem is tudom, hogy mi van velem mostanában! Pár napja elég sok ihletem van, aminek az eredményét ti véleményezitek és olvassátok! Remélem, hogy tetszik, amit itt találtok! Nem is húzom tovább, jó olvasást a legújabb részhez! xoxo Jenzy

Életem legelső One Direction koncertje előtt idegesen és izgatottan pattogtam fel-alá a fiúk házában. Eleanor-ral és Danielle-lel megyek majd a hatalmas O2 aránéba, ahol a fiúk ma fognak fellépni. Totálisan izgatottan viselkedem, mint egy két éves kisgyerek, aki először lát egy állatot, vagy megkapja a kedvenc játékát. Komolyan, ennyire izgatott még életemben nem voltam.
A srácokkal egész nap nem találkoztam, így a lányok foglaltak le. Voltunk vásárolni, beszélgettünk és filmeztünk is, de az órák csiga lassúsággal teltek.
Délután négy óra környékén a lányok már teljes harci szerelésben ácsorogtak a nappalimban, míg én készülődtem. A hajamat laza kontyba kötöttem, néhány rövidebb tincs pedig önálló életre kelve lógott ki a társaitól. A sminkem egyszerű volt, de azért sokat számított. Szempillaspirált, szemceruzát és tust használtam, a szemhéjamra pedig halványszürke és fekete keverékű szemfestéket tettem. A számra enyhén csillogó, halvány, eper ízű szájfényt kentem, amit a táskámba süllyesztettem. Biztos voltam benne, hogy le fogom nyalogatni a számról...Mondjuk, annyira finom!!!
A ruhám is egyszerű volt, nem vittem túlzásba az öltözködést. Egy fehér farmert vettem fel sötétkék, már majdnem fekete felsővel illetve egy szandállal. Magamra kaptam még egy barackszínű blézert, ami tök jól passzolt a táskámhoz.

A lányok türelmesen várakoztak rám a nappaliban, majd mikor végeztem közösen indultunk el az arénába. Eleanor vezetett, én ültem mellette, Danielle pedig a két ülés közé fészkelődött, könyökeit megtámasztotta az üléseken és velünk együtt csacsogott.
Az út körülbelül fél órás, de a koncert miatt egy óra alatt sikerült odaérnünk. Az arénához vezető út két oldalán apró sátrak, székek sorakoztak. Csodálkozva forgolódtam a sok Directioner-t figyelve.
 - Minek a sátrak? - kérdeztem álmélkodva, hiszem a több kilométeres útszakasz tele volt emberekkel.
 - Sokan itt szoktak éjszakázni! - válaszolt Danielle mosolyogva. - A jobb hely érdekében napokat képesek itt tölteni. Sokan azért is vannak itt, mert ilyenkor vesznek jegyet... Bulinak fogják fel az egészet! Ilyenkor érzik azt, hogy tartoznak valahova... - mosolygott továbbra is a göndör lány.
 - Jó, jó móka meg minden, de ha belegondol az ember akkor kész elmebeteg dolog az egész! - szállt vitába El a barátnőjével. - A legtöbb helyen úgyis oda kell menned, ahova a jegyed szól!
 - Te ezt nem érted! - legyintett Danielle, majd hátra dőlt az ülésen, karjait keresztbe fonta a mellén és fújtatott kettőt. - Kinek van igaza Sel?
 - Öhm...Nem igazán tudom! - motyogtam. - Valakinek az a jó meg érdekes ha napokat sátorozik az utcán, valaki pedig hülyeségnek tartja...Én nem tudom, szerintem mindegyikben van igazság. - magyaráztam a két lánynak.
 - Ki vagyunk veled segítve! - mondták egyszerre, majd elnevettük magunkat.
A kis  nézeteltérés könnyen megoldódott, nevettünk egy jót az egészen. A hosszú utcán való közlekedés nem volt épp a legegyszerűbb. Az autó csak lépésben tudott haladni, és néha percekre meg is kellett állnunk, mert pár ember az útra cuccolt. Ilyenkor a dudaszóra pár perc alatt elpakoltak, majd miután elhaladtunk vissza az útra...Egy biztos, jó edzés.
Az út lezárt részéhez közeledve kezdett elhatalmasodni rajtam az izgalom. A tenyereim izzadni kezdtek, melegség járta át a testem, éreztem, ahogy vér szökik az arcomba. A két lány kedvesen rám mosolygott, majd megálltunk a kordonnál.
Egy fiatal biztonsági ember jött oda a kocsihoz, megkopogtatta az ablakot, mire Eleanor leengedte azt.
 - Ide tilos a belépés! - mondta határozott hangon a férfi.
 - Mi bemehetünk! - mondta El, majd átnyújtotta a belépőkártyáinkat.
 - Elnézést a kellemetlenségért! - nyújtotta vissza őket az őr. - A kamion után balra fordulva meg tudnak állni! - mutogatta, majd arrébb állt.
El elindult a mutatott irányba, majd leparkolt Harry és Louis autója mellé. Kiszálltunk a kocsiból és a hátsó bejárat felé vettük az irányt. A hatalmas kétszárnyú ajtó most tárva nyitva állt, háttérmunkások ki-be rohangáltak rajta. Álmélkodva néztem a több száz embert, akik azon fáradoztak, hogy este minden a legnagyobb rendben menjen.
A két lány céltudatosan ment végig a kanyargós folyosókon, én pedig lelkesen követtem őket. Minden folyosó és ajtó egyforma volt, de ők tudták, hogy hova kell menni...Ők már nem először járnak itt...
Körülbelül 10 perc séta után egy nagy csarnokba értünk ki, ahonnan két tágasabb folyosó ment tovább. A jobb oldali folyosón a negyedik ajtónál álltunk meg, amin egy hatalmas One Direction felirat díszelgett. Dani kettőt kopogott az ajtón.
 - Szabad! - kiabált ki azt hiszem Zayn.
Danielle lassan benyitott, majd vissza is csukta az ajtót, mert egy banán repült felé. Miután a gyümölcs a padlón koppant egyet, óvatosan, fejünket óvva bementünk az öltözőbe.
Az öt fiú őrült hülyülésének a közepén érkeztünk meg. Louis és Zayn valamint Liam banánharcot vívtak, vagyis akinek előbb kinyiffan a banánja az kiesik...De volt egy pár darab tartalékban :) Niall és Harry pedig Haribo csatát 'játszottak'... A szoba egy jól látható, élénk színű szikszalaggal volt ketté választva. Az egyik oldalán Harry-Niall páros küzdött, a másikon a Louis-Zayn-Liam alkotta trió harcolt. Érkezésünkre igyekeztek rövidre fogni a harcot, ami Harry illetve Liam győzelmével zárult. Liam most nagyon bekeményített, Harry pedig Haribo-ban nem ismer határokat.
A nagy csaták után a srácok valamint a két lány levágódott a kanapéra és beszélgetni, röhögni kezdtek. Már én is indultam hozzájuk, amikor Harry elkapta a kezem és megállított.
 - Szeretnélek bemutatni valakinek... - húzott az ajtó felé. - Tudod, ő nagyon fontos nekem és szeretném ha megismernéd!
 - Uhhh... - lelkesedtem be. - Ki ő?
 - Titok, de szerintem hamar megtaláljátok a közös hangot!
A srácok öltözőjétől pár percnyi sétára mentünk. Ezalatt az idő alatt az a személy járt a fejemben, akit Harry be akar mutatni... Ha fontos neki, akkor talán a családja vagy a barátnője...és könnyen megtalálom vele a közös hangot. Hm... ez érdekes.
Mikor megálltunk az egyik ajtónál Harry benyitott. Több ember is tartózkodott a nagy szobában, de csak Louise-t ismertem, a fiúk fodrászát. Hazz bólintott neki, mire a szőke nő elmosolyodott és egy másik ajtó felé intett. Harry, még mindig a kezemet fogva, elindult az ajtó felé, ahonnan halk nevetést lehetett hallani.
Mikor beléptünk nem várt meglepetés fogadott. Egy aranyos, egyéves körüli kislány sikítva rohant Harry-hez. A bongyor srác pillanatok alatt felkapta a gyönyörű, szőke kislányt a földről, aki szorosan hozzábújt.
 - Lux, nézd! - nyomott az arcára Harry egy puszit, mire a kislány felkapta a fejét. - Ő az a lány akiről már sokat meséltem! - mutatott rám, mire a kislány nagy, kék szemeivel vizslatni kezdett. - Mostantól Ő segít nekünk számokat írni...
 - Ki...ki? - kérdezgette a kislány, Harry elmosolyodott.
 - Ja, igen. - mosolygott. - Selenának hívják, és nagyon kedves. Olyan mint te! - még egy puszit nyomott az arcára.
A kislány hirtelen nyújtózkodni kezdett felém, nekem pedig 1000 W-os mosoly ült ki az arcomra.
 - Hát szia Lux! - vettem át Harry-től a kiscsajt. - Képzeld el, hogy Harry nem is mesélt még rólad... - néztem csúnyán az említett fiúra.
 - Neeem??? - kérdezte aranyos hangján a kislány, hatalmas szemeit a fiúra meresztette. - Nem sejetjek! - mondta sértődötten, majd lekéretődött a kezeimből. - Gyeje velem! Megmutatom a kedvenc macim! - a nadrágomba kapaszkodott, majd mikor lehajoltam megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. - Bruminak hívják! Régen Kevin volt a neve, de Lou bácsi átnevezte... - szontyolodott el.
 - Hé, kicsilány! - fogtam meg. - Ne légy szomorú! A Brumi nagyon szép név egy ilyen szép macinak! - mosolyogtam rá, amitől jobb kedve lett. - Lou bácsi pedig néha butaságokat beszél...
Harry végig ott volt velünk és mosolyogva figyelte, ahogy a kislány lelkesen bemutatja az állatgyűjteményét. Minden plüssnek volt külön neve, akiket Lou bácsi valamilyen oknál fogva szeretett átnevezni...
Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert dolgunk volt illetve a picúrnak lassan ideje volt lefeküdni. De mielőtt eljöttünk volna, szorosan hozzám bújt és kaptam tőle egy nagy puszit. Távozás előtt megígértette, hogy olyan gyakran jövünk, amilyen gyakran csak tudunk.
 - Látod, mondtam, hogy könnyen ki fogtok majd jönni! - mosolygott rám Harry már a folyosón menet. - Ha nincs ellenedre, akkor mutatnék még valamit.
 - Nincs! - mosolyogtam rá.
 - Oké. Akkor gyere!
Megint megfogta a kezemet és vezetni kezdett egy ismeretlen folyosó felé. Ez a folyosó egyre szélesebb lett, majd egy aulába értünk, ami egy nagy függönnyel volt elválasztva egy kisebb tértől. Innen két ajtó vezetett kifele, az egyik vissza a Stage-be, a másik pedig a színpadra. Harry a színpadi ajtó felé húzott, majd benyitott. Itt még volt, körülbelül 4-5 embernyi hely, de azon túl már csak a színpad volt. Hazz az egyik kezével félre húzta a függönyt, hogy kilássunk. Lélegzetelállító látvány tárult elénk. Hatalmas színpad, még nagyobb nézőtér.
A színpadon már fel volt szerelkezve a zenekar, illetve egy-két gitárral több is volt ott a kelleténél... Az egész nézőteret be lehetett látni... Három kétszárnyú ajtó vezetett ki a helyről, amiken most befele jöttek az emberek. Körülbelül 10-en tartózkodhattak a nézőtéren, akik VIP jegyesek voltak...Őket hamarabb be engedték.
Óvatosan Harry-re pillantottam, aki a fejével intett, hogy kövessen. A függöny miatt folyamatos takarásban voltunk, így a már bent lévő rajongók nem vettek minket észre. Egy kis lépcsőn mentünk le, így a színpad oldalánál álltunk meg.
 - Csinálhatok képet? - fordultam Harry-hez.
 - Persze! - vigyorgott.
Előkerestem a telefonomat, majd készítettem egy tök jó képet.

@selenagomez: Pár óra és ez a hely tele
lesz emberekkel...Sok sikert fiúk! <3

Innen is belehetett látni a tér nagy részét, és igyekeztem úgy csinálni, hogy minél több látszódjon rajta. Mondjuk direkt úgy csináltam, hogy a VIP szekció ne legyen benne, de így is néhány ember belekontárkodott. ;)
Néhány perc múlva visszamentünk a többiekhez, akiket rögtön el is rángattak öltözni, fodrászhoz és sminkeshez. Mi az öltözőben beszélgettünk, ami nagyjából a Lux-ról való áradozásunk volt.
 - Ugye milyen aranyos? - kérdezte vigyorogva Eleanor.
 - Aha!! Annyira kis cuki, és tök közvetlen volt velem! - mosolyogtam. - Még Harry-t is elutasította miattam!
 - Akkor nagyon szimpatikus vagy neki! - mondta Danielle. - A szülein kívül kevés ember fontosabb neki Harry-nél, Hazz pedig sajátjaként szereti a picilányt!
 - Azt vettem észre! - mondtam. - Látszik rajta, hogy oda meg vissza van tőle, bár ki nincs?
 - Ez igaz! - bólintottak a lányok.

....  Pár óra múlva ....

A koncert eszméletlenül jól sikerült. A fiúkat 3-szor tapsolták vissza, emiatt és a másfél órás koncertnek köszönhetően is hullafáradtan estek be az öltözőbe. Hol egymást, hol saját magukat locsolták vízzel, illetve legyezték egymást különféle dolgokkal... 

 - Tessék! - nyomtam a kezükbe egy-egy jéghideg ásványvizes palackot. - Tök jók voltatok! 

 - Köszi! - lihegte Niall. - Elég fárasztó volt, de a rajongókért mindent! 

 - Meg is érdemlik! - mosolygott barátjára Danielle. 

A dedikálásra menet Harry elkapta a karom és visszarántott. 

 - Hm? - néztem fel zöld szemeibe. 

 - Jó a képed twitter-en. - motyogta. - Kell veled egy közös kép! - kapta elő a telefonját, majd leszólított egy munkást és megkérte, hogy csinálja meg a képet.

A kép tök jól sikerült és a telefonom pittyenéséből ítélve már fel is került a Twitter-re.  

A dedikálás két órán keresztül tartott, a fiúk szakadatlanul írták alá a nevüket és szinte minden rajongóhoz volt egy-két szavuk. Ettől pár embert a biztonságiaknak kellett felkanalazni a földről, mivel a fiúk közelségétől elájultak. 

Körülbelül éjjel háromkor estem be az ajtón. Gyors zuhany után belebújtam a pizsimbe és bele burkolóztam a meleg takaróba. Elvettem a szekrényről a telóm és megnéztem, hogy Harry mit rakott ki. 

 @Harry_Styles: A világ legjobb dalszerzője... xx Köszi a biztatást @selenagomez!!! Imádlak Baby!!! 

Elmosolyodtam, majd válaszoltam is rá. 

@selenagomez: Köszi, de nem igaz! xoxo Tudod, hogy bármikor Édes! Én is téged!!! <3

Amint kiraktam a tweet-et jött is egy SMS-em. Harry írt: 

 Jó éjt Kincsem! Álmodj a kedvenc bunkó sofőröddel!! <33 

Gyorsan pötyögtem is neki a választ: 

 Neked is Bongyor! Remélem nem!!! <333

Elküldtem az üzenetet, majd kikapcsoltam a telefont és oldalra fordulva lehunytam a szemem. Pár perc múlva már az igazak álmát aludtam. 

Chapter 6

Kedves Olvasók! Köszönöm szépen az eddigi látogatásaitokat, pipáitokat és kommentjeiteket!!! Nagyon, de nagyon sokat jelentenek!!! Szóval KÖSZÖNÖM!!! Nem is húzóm tovább az időt! Jó olvasást a 6. fejezethez! :) xoxo Jenzy

Éppen a konyhában iszogattam, amikor valahonnan a lakás másik végéből fülsüketítő zene szólalt meg. Csörgött a telefonom, ami egyre hangosabb és hangosabb lett. Ijedten pattantam fel a székről és rohantam a hang irányába. Csak sajnos az volt a baj, hogy nem találtam meg a telefont. Hirtelen csend telepedett a lakásra, de a nyugalom nem tartott sokáig. Pár pillanat múlva megint elkezdett zenélni. 

Percekig kerestem, majd végül az ágyam alatt találtam meg. Pont elkezdett megint csörögni, Harry neve villogott a kijelzőn. 

 - Szia! - szóltam bele a telefonba. - Bocsi, nem találtam a telóm! 

 - Szia! - hallottam meg rekedtes hangját. - Segítened kell! 

 - Oké, hol vagy? - hallatszott a hangján, hogy ideges. 

 - Öhm... a sétáló utcán a Starbucks-ba! 

 - Oké, rohanok! Mindjárt visszahívlak! 

Gyorsan kinyomtam a telefont, majd felvettem a cipőmet és rohanni kezdtem. Az ajtót remegő kézzel zártam be, a lépcsőn majdnem megcsúsztam a nagy sietségben... Néhány utcányira jártam a kávézótól, amikor újra csörögni kezdett a telefonom. 

 - Mindjárt ott vagyok! - vettem fel a készüléket. 

 - Oké, köszi! - sóhajtott. - Figyu, mond azt, hogy a barátnőm vagy, jó? - hangja nagyon visszhangzott, de még így is tisztán értettem. 

 - Mi van? - álltam meg hirtelen. - Hol is vagy pontosan? 

 - A férfi mosdóban... - elnevettem magam, amit nem nagyon díjazott. - Ezt most komoly! Az van, hogy találkoztam egy csajjal, az elején tök szimpinek tűnt, de egy hárpia. Egy órája se ismerem, de már a gyerekeink nevén gondolkozik! Sel, kérlek! 

Abban a pillanatban kétféle dolgot tudtam volna csinálni. Az első, nevetni, a földön fekve nevetni. A második, sírni, sírni amiatt, hogy ilyen helyzetbe került. A kettő kiütötte egymást, úgyhogy fapofával álltam meg a kávézó előtt. 

 - Itt vagyok! - mondtam halkan. - Mit csináljak? 

 - Gyere be és ülj le egy asztalhoz, várj! - hallottam, ahogy nyitódik egy ajtó, majd megláttam Harry arcát is, ahogy kikukucskál rajta. - Inkább menj a pulthoz és ott ülj le. Ott a bordó felsős csaj mellett, látod?

 - Aha. - bólintottam. 

 - Oké, imádlak! Örök hálám neked! 

 - Ne aggódj, be is fogom hajtani! - láttam ahogy elmosolyodik, majd kinyomtam a telefont és bementem. 

Céltudatosan indultam el a pulthoz, ahol leültem a bordó felsős lány mellé. Egyébként a lány nagyjából velem egyidős lehetett, hosszú, barna haját lófarokba kötötte. Arc ügyileg szép volt, bár szerintem túl sok alapozó volt rajta. Mikor leültem felém pillantott és kedvesen rám mosolygott, amit viszonoztam. A lány a mosdó felé pillantott, ahonnan Harry jött ki. A lány zavartan kezdte babrálni a haját és csillogó szemekkel nézte Harry-t. Kétségem sem volt arról, hogy fura a csaj.. Egy óra ismeretség után már gyerek nevek??? Ez fura.. 

Harry odalépett hozzánk, vagyis inkább mögém és átölelte a derekam és egy puszit nyomott az arcomra. A csaj állának koppanását tisztán lehetett hallani. 

 - Szia Drágám! - köszönt Harry. - Nézd, ő az a lány akiről meséltem...Történt egy kis baleset és meghívtam egy kávéra. - mutatott a mellettem ülő lányra. 

 - Ohh, hello! - fordultam a lány felé, akinek a szeme villámokat szórt. - Remélem nem történt semmi baj! - mosolyogtam a lányra. 

 - Nem! - felelte zavartan. - Nagyon kedves barátod van! - szegény nagyon ejtve lett, kezdtem egy kicsit sajnálni. 

 - Igen! - motyogtam. - Tud az is lenni, ha nagyon akar! - pillantottam Harry-re, aki megvonta a vállát. 

 - Baby, lassan ideje menni! - szólalt meg. - Tudod, mennünk kell a többiekhez... - célozgatott finoman. 

 - Oké, persze! - mondtam. - Örülök, hogy találkoztunk! - pillantottam a lányra, aki csak intett egyet. 

Harry a látszat kedvéért összekulcsolta az ujjainkat, majd elhagytuk a kávézót. A sarkon elfordulva elrántottam tőle a kezem, és megálltam a kocsija mellett. Miután beszálltunk, elindította az autót és a lakásom felé indultunk. 

 - Erről nem beszélünk senkinek! - törtem meg a csendet. - Tudja a csaj, hogy ki vagy? - pillantottam rá. 

 - Nem, nem hinném! - gyorsan felém pillantott, majd vissza sz útra. - Tudom, hogy nem volt szép, de nem tudtam lerázni! Köszönöm! 

 - Jó, persze, de felejtsük el, oké? - komoran bólintott. - De komolyan, többet nem fogok segíteni! 

 - Jó, felfogtam! El van felejtve ez az egész! - szája sarkában ott bujkált a jól ismert mosoly. 

 - Na, mondjad! - böktem meg a kezét. - Min vigyorogsz? 

 - Hát, csak tök fura az a gondolat, hogy te meg én... - leparkolt a háznál és hátradőlt az ülésben. - Ez vicces! 

 - Eléggé! - mosolyodtam el én is. - Feljössz? - nyúltam a kilincsre. 

 - Ha nem zavarlak. 

 - Ha zavarnál, akkor nem kérdezném. 

A lakásban Harry leült a kanapéra, én pedig mellé telepedtem. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, a gondolatainkba mélyedtünk. Olyan furcsa volt ez az egész helyzet. Miért engem hívott? Miért nem volt egyszerűen az jó, hogy elmondja neki, hogy nem érdekli? Miért kellett azt mondani, hogy a barátnője vagyok? Persze, szegény lány elvette a sulykot a gyerekneves dologgal, de lehet, hogy csak ideges volt. Lehet, hogy ha Harry jobban megismeri akkor kedves és aranyos. 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy a lány sírva hagyta el a kávézót és Harry ezzel az akciójával okozott neki néhány álmatlan éjszakát. Visszagondolva elég szemét húzás volt tőlem, hogy belementem a játékba, ott helyben kellett volna felpofoznom Harry-t, hogy ne játsszon a lánnyal. Szerintem Harry helyett is én szégyelltem magam, összeszorult a szívem ha a lányra gondoltam. 

 - Hé! - simította meg a karom. - Jól vagy? - kérdezte aggódva. 

 - Persze, csak gondolkoztam! - félig felé fordultam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve feltettem egy kérdést. - Segítesz dalt írni? 

 - Aha! - ugrott fel. - Már úgy is van benne gyakorlatunk. - mondta. Arra a bizonyos Hyde-parkbeli estére gondolt. 

Az a dal, amit akkor írtunk nagyon jól sikerült. Simon-nak is és a többi fiúnak is tetszett. Emlékszem, mikor először találkoztam a fiúkkal. Akkor totál beképzeltnek és bunkónak tartottam őket, de később kiderült, hogy nehezen engednek magukhoz közel embereket. Totál kedvesek, aranyosak és idióták, pont olyanok, amilyen egy átlagos baráti társaság, csak ők híresek és több millió tinilány odavan értük. A lányokkal viszonylag könnyen és gyorsan megtaláltuk a közös hangot, olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Szinte mindenről tudtunk beszélgetni és örültem annak, hogy sok bennünk a közös. 

Louis-ra úgy tekintek, mint az őrült bátyra, akit nem lehet komolyan venni és mindenben a poént keresi. Eleanor pedig teljesen kiegészíti. Olyanok, mint az ikrek, ha az egyik mozdul akkor a másik is...Ugyanolyan őrültek mind a ketten. 

Zayn-t nem nagyon tudom hova sorolni. Vele is nagyon jól kijövök, de ő egy kicsit távolságtartó velem. Jobban zárkózott, mint a többi fiú. 

Niall-t egyszerűen imádom, a lazaságát, a kaja imádatát, mindent. Ha lenne öcsém szerintem ilyen lenne, mint ő. 

Liam olyan, mintha az apukánk lenne. Ő vigyáz ránk és gondoskodik arról, hogy ne csináljunk semmi hülyeséget...bár őt sem kell félteni. 

Danielle úgy viselkedik mint a One Direction anyukája, olyan, mint Liam női változata... Liam-hez hasonlóan őt sem kell félteni, olyankor előtör belőle a kisördög és menekülj világ, jön Dani állapot van...Ilyenek általában a csajos, vásárlós napok.

Harry-vel a legelső pillanattól kezdve, a parkbeli találkozásunktól nézve, tök jól kijövök. Olyan mintha ezer éves cimborák lennénk, mert Ő tényleg mindent tud rólam. Tudja az életem minden egyes kis részletét, és ez fordítva is igaz. Olyan titkaimat osztottam meg vele, amiket még a nagymamám sem tudott. Ő pedig olyan részletesen mesélt az eddigi életéről és a terveiről, mintha minden percben mellette lettem volna. Mondhatni, hogy Ő a nem létező testvérem. 

Gondolataimból a zongora lágy hangja rángatott vissza a valóságba. Harry profin jártatta az ujjait a billentyűkön nekem pedig a földön koppant az állam. Felpillantott rám én pedig elismerően elmosolyodtam. 

Lassan felálltam és odasétáltam hozzá, arrébb csúszott a padon, így le tudtam mellé ülni. Kezeimmel végig simítottam a billentyűkön, lehunytam a szemeimet, majd bekapcsolódtam a játékba. Kezeink néha-néha összeértek, néha elrontottuk a játékot, de összességében nézve megszületett a dal alapja. 

Az elmúlt egy hónap alatt az életem végre megtalálta a helyes utat. Olyan emberek vesznek körül, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok és értékelik azt, amit csinálok. Nekik köszönhetem azt, hogy megtaláltam a legjobb barátaimat, a testvéreimet, a családomat.

Ui.: Köszönöm az 5.részhez írt kommentet Lau.Sz-nek!! :) <3 

Chapter 5

Sziasztok Drága Olvasóim! Remélem nem haragszotok amiatt, hogy ugrok egy kicsit a történeteben. Egyszerűen nem tudtam úgy megfogalmazni a találkozást, hogy publikálni tudjam... Remélem tetszeni fog, jó olvasást :) xoxo Jenzy

Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki ráfeküdt a kapucsengőre. Álmosan, kótyagosan ültem fel az ágyban, megdörzsöltem a szemeimet és néhány kósza tincset hátrasimítottam. Először azt, hittem, hogy csak álmodom, de megint megszólalt a csengő. Gyorsan kiugrottam az ágyból, belebújtam a mamuszomba és felkaptam a köntösömet.
Az ajtó felé menet titkon abban reménykedtem, hogy a látogató megunja és elmegy, de nem így történt. Még jobban és idegesebben nyomta az a rohadt gombot.
 - Igen? - szóltam bele a telefonba.
 - Sel, na végre! - hallottam meg az öt fiú megkönnyebbült hangját. - Felmehetünk? - kérdezte Liam.
 - Aha! - ásítottam egy nagyot.
Megnyomtam a zöld gombot és elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Résnyire kinyitottam az ajtót és kikukucskáltam. Elmosolyodtam, mikor meghallottam a lépcsőn felfele rohanó társaság nevetését.
 - Sziasztok! - köszöntem mosolyogva az öt idiótának. - Minek köszönhetem az ébresztőt?
 - Uhhh! - húzta el Zayn a száját. - Aludtál?
 - Aham. - motyogtam. - De nem gáz, gyertek be! - tártam ki az ajtót, hogy betudjanak jönni.
Az öt fiú szépen sorba leült a kanapéra, majd egyszerre magyarázni kezdtek... Csak néhány szófoszlányt értettem a zűrzavarból, úgyhogy rájuk szóltam.
 - Egyszerre egy! - szólaltam meg egy kicsit hangosabban, mire elhallgattak. - Liam?
 - Nos, arra gondoltunk, hogy lenne-e kedved átjönni? Medencés buli, ott lenne Danielle és Eleanor is. - a fiúk vigyorogva várták a válaszomat. Totál bezsongtak a dologra.
 - Öhm... jó, de... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert ujjongásban törtek ki. - De! - ijedten kapták fel a fejüket, amin elmosolyodtam. - Előtte felöltözök, ha nem gond. - mutattam a pizsimre.
 - Ja, jó! De siess! - szólt utánam Niall. - Éhes vagyok!
 - Tudod hol a konyha!  - kiabáltam már a fürdő ajtóból.
100%-ig biztos voltam benne, hogy 10 perc múlva a konyha kongani fog az ürességtől. Mindig az van, ha Niall meglátogat. Már azon szoktam gondolkozni, hogy egy áruház nagyságú konyha, tele kajával elég lenne-e neki? Kétlem, maximum két-három napig lenne elég annyi kaja...
A zuhanyzással és az öltözéssel igyekeztem gyorsan végezni, nem akartam  megváratni őket. Rekord gyorsasággal megfürödtem. A hajamat kifésültem és egy hajfánk segítségével kontyba kötöttem. Fogmosás után tettem fel egy vízálló, alap sminket. Magamra tekertem a törölközőt és felkaptam a köntösöm, mivel nem hoztam magammal ruhát. Résnyire kinyitottam az ajtót és kilestem, de csak Harry-t láttam. A kanapén hátradőlve nyomkodta a telefonját.
 - A többiek? - kérdeztem, mikor sétáltam a szobám felé.
 - Elmentek, én vagyok a sofőröd. - mosolygott rám. - Nem bírtak már magukkal....
 - Ohh! - motyogtam. - Sietek, ígérem! - mutattam a szoba felé.
Miután Harry bólintott magamra zártam az ajtót és a szekrény előtt válogatni kezdtem. A fürdőruhával hamar megvoltam, mivel csak hat-hét darab van, de a ruha már más kérdés volt. Múltkor a lányokkal voltunk vásárolni, mivel szerintük elég szegényes a ruhatáram, így rengeteg összeállítás közül kellett döntenem.
Végül a választásom egy világos, farmer rövidnadrágra és egy sötét barack színű laza trikóra esett. Felvettem mellé az egyik kedvenc barna sarumat. Megfogtam egy nagyobb, szintén barna táskát, amibe váltás ruhát tettem - amire tuti, hogy szükség lesz. Néhány kiegészítőt vettem még fel, majd a napszemüveggel a kezemben Harry-hez mentem.

 - Mehetünk! - álltam meg előtte.
Tekintetét elvette a telefonja kijelzőjéről, elismerően nézett végig rajtam. Szeme a kezemben tartott napszemüvegen állapodott meg.
 - Látom, tanulsz! - mosolyodott el, miközben felállt.
 - Tudod Cica, kénytelen vagyok!Ha már olyan nagy sztárokkal lógok, mint Ti! - a cica megszólításon egyáltalán nem lepődött meg.
A fiúkkal az első pillanattól kezdve különféle becenevekkel illetjük egymást. Louis Répalány-nak hív, Liam Manó-nak, Niall Babának, Zayn Mucus-nak, Harry pedig, ami éppen eszébe jut. Mondjuk Danielle és Eleanor becenevei is hasonlóak. Igazából viccesek ezek a nevek, főleg ha olyan is van a közelünkben, aki nem ismeri a nevek történetét.
 - Haha! Nagyon vicces Gomez! - elővette a zsebéből a Range Rover kulcsát, míg én gondosan bezártam az ajtót. - Tudod, a legtöbb dalszerző nem szokott ennyire, hogy is mondjam, hülye lenni!
 - Köszz Harold! Ezt megjegyeztem, azt hiszem inkább taxival megyek! - löktem oldalba.
 - Naa, megfosztod magad szerény személyem társaságától egy szőrös, bunkó pasi miatt? Szép, mondhatom! - "duzzogott".
 - Figyelj Hazz! - csillogó, zöld szemeit rám emelte. - Te és a taxis annyiban különböztök, hogy neked nincs szakállad! - mondtam halál komolyan, de ő csak elnevette magát.
 - Köszi Édes! Tudtam, hogy szeretsz!
Pikk-pakk lementünk a lépcsőn, de az ajtóban felvettük az álcánkat. Álcaként én napszemüveget használtam, Harry pedig egy teljes öltözéket. Feltette a napszemüvegét, a sapkát és a kapucnit, valamint összehúzta magán a pulcsija cipzárját is. Egész vicces látványt nyújtott.
Pillanatok alatt bepattantunk a kocsiba és elindultunk a One Direction villa felé. Az út alatt kifelé bámultam az ablakon. Rengetegen voltak az utcán és a különböző parkokban, ma tényleg jó idő köszöntött Londonra. A nap hét ágra sütött, egy-két bárányfelhő kivételével a világoskék ég teljesen tiszta volt. A madarak vidáman csicseregtek a fákon, gyerekek boldog nevetésével volt tele minden. Ilyenkor, mintha egy teljesen más világban lennék, annyira jó!
Fél óra alatt érkeztünk meg a hatalmas villához, Harry leparkolt a ház előtt, majd bementünk. Már a kapuban lehetett hallani a többiek boldog hangját, mintha a jó idő őket is kicserélte volna.
A házat megkerülve hátramentünk a medencéhez. Niall, Louis és Liam a medencében ökörködött, Danielle és Eleanor a napozóágyakon ültek és beszélgettek, Zayn pedig a szakács szerepét magára vállalva a grill mellett ácsorgott és készítette a kaját. A lányok vettek észre minket elsőként, felpattantak és odarohantak hozzánk. Harry-t félrelökve a nyakamba vetették magukat.
 - Végre itt vagy! - mondta boldogan Danielle.
 - Már azt hittük, hogy Harry elrabolt! - mosolygott Eleanor.
 - Nyugi, már itt vagyok! - öleltem át őket. - Csak a legédesebb álmomból felkeltve nem vagyok a legfittebb! - dühös pillantást küldtem a fiúk felé.
 - Gyere! - fogta meg Danielle a kezemet és húzott maga után a házba. - Segítened kell!
Eleanor néhány lépésnyire mögöttünk jött, Dani felrángatott a szobájukba és leültetett az ágyra. El mellém telepedett és vártuk a göndör lányt, aki eltűnt a gardróbban. Néhány perc múlva három fürdőruhával tért vissza.
 - Melyik legyen? - mutatta nekünk külön-külön a darabokat.
Egy kék, egy fekete és egy pöttyös kétrészes bikini közül kellett választanunk. A feketét egyből kiszórtuk, de a másik kettő közül nehéz volt választanunk. Úgyhogy Dani felvette mindkettőt, így végül a pöttyös mellett tettük le a voksunkat.

Eleanor már felkészült volt, Ő már előre kiválasztotta a megfelelő darabot, de mielőtt felvette volna, kikérte a véleményünket. Miután áldásunkat adtuk rá, elment és felvette. Az ő bikini-je egyébként halvány rózsaszínű, pánt nélküli modell.

Miután a lányok átöltöztek én is átvettem a bikinim. Ezt a darabot közösen vettük, és már alig várták, hogy lássák rajtam. Az én fürdőruhám pánt nélküli, fekete alapon virágmintás. Már az első pillanatban megtetszett és, mivel a lányok áldásukat adták rá, megvettem.

Egy egy törölközőt magunk köré tekertünk és a poharunkkal a kezünkben visszamentünk az udvarra. A fiúk, Harry-vel kiegészülve, csatáztak a medencében. Emiatt a medence 5 méteres körzetében lehetetlen volt szárazon megmaradni. Zayn jobbnak látta, hogy egy jó 10 méterrel arrébb költözik a grillel és a kajával együtt. Mi is megfogtuk a napozóágyakat és hátrébb húztuk egy kicsit. Leterítettük rá a törölközőket, majd eldőltünk rajtuk. A napszemüvegemet bent hagytam, úgyhogy elvettem Harry-ét és feltettem. Lehunytam a szemeimet és pihentem egy kicsit valamint beszélgettem a lányokkal.
 - Sel, hogy haladsz a dallal? - kérdezte Eleanor.
 - Hát...egész jól, bár Simon az összes verziót leszólja, szerinte tudok ennél jobbat is, úgyhogy egy kicsit hagyom. - Bár szerintem ez is Delux-os lesz csak... - motyogtam.
 - Simon mindig ilyen! - mondta nyugtatóan Danielle. - Azért kritizál, mert ez a legjobb! Ha mindenre azt mondaná, hogy 'uhh dejó' akkor minden hülyéből lehetne énekes vagy akár mi! - simította meg a karom.
 - Tudom, nem is az a baj, csak az elmúlt két hétben annyi számot írtam, hogy elfogyott az ihlet!
 - Akkor pihenj és ne agyalj! Pár nap múlva minden menni fog! - mosolyodtak el a lányok. - Fúj, Louis menj innen! - sikított fel El, amikor a barátja odasétált hozzá és megrázta a fejét. Minden víz El-re csöpögött, ami forró, hevült testének nem épp a legkellemesebb érzés volt.
Lou röhögve nyomott egy cuppanós puszit Eleanor arcára, majd nekifutásból beleugrott a mély medencébe. Zayn sikítva ugrott arrébb, ugyanis Louis ugrása akkorára sikeredett, hogy az összes kaját, így Zayn-t is lefröcskölte.
 - Kösz Louis! - mondta dühösen Zayn. - Most oda a kaja!
 - Rendelj pizzát! - kiabált ki Niall a medencéből. - Én a szokásosat kérem!
 - Uhh! - törölte meg Zayn a haját. - Mit kértek? - állt oda elénk, alakja pont kitakarta a napot, így hunyorgás nélkül tudtunk nézni az arcára.
 - Négysajtos. - jelentette ki Dani, miután végig nézett rajtunk.
 - Ok! - bólintott Zayn, majd a medencéhez sétált. - Ti?
 - Hawaii! - kiabáltak egyszerre.
A pizzarendelés könnyen ment, Zayn rendelt egy négysajtosat, két hawaii-t és egy extra húsimádót. Az utolsót kizárólag Niall-nek.
Míg meg nem érkezett a kaja, addig Zayn összepakolta az udvart. Megkérdeztük tőle, hogy segítsünk-e, de elutasította. Segített neki a takarítás lenyugodni, nagyon mérges volt Lou-ra, amit meg tudtam érteni. Egész eddig a kajával vacakolt, amit a Répasrác kettő pillanat alatt elintézett.
A napozóágyon hátradőlve, lehunyt szemmel élveztük a nap kényeztető sugarait. Igyekeztünk kihasználni a jó idő adta lehetőséget.
Körülbelül negyed óra múlva valami, vagyis valakik beálltak elénk. Louis megállt a barátnője előtt és hideg, vizes kezét a lány hasára tette. Eleanor sikítva ugrott fel az ágyról és kezdett rohanni Louis elől. Liam az egyszerűbb megoldást választotta. A háta mögé vízipisztolyt rejtve odasétált Danielle mellé, aki mit sem sejtett. Azonban mikor Liam lefröcskölte a vízzel sikítva ugrott fel, egyenesen Liam karjai közé. Látszott a srácon, hogy pont így tervezte. Egyik kezével lassan levette Dani fejéről a napszemüveget, majd három-négy lépés után beugrott vele a medencébe. Pár pillanat múlva Eleanor és Louis is a medencében landolt.
Harry gonoszul vigyorogva közeledett felém, a kezeimet magam elé tartva próbáltam meg védekezni tőle, de valljuk be, az nem éppen a legjobb mód. Lassan mellém lépett és lehajolt, ajkai már súrolták az arcomat.
 - Az nem az én szemüvegem? - suttogta a fülembe.
 - Neeem... - húztam el a szót, amin elmosolyodott.
 - Rossz válasz! - gonoszul elvigyorodott.
Egyik kezével térdhajlatom alá nyúlt, másikkal pedig a hátamat támasztotta. Pillanatok alatt felkapott és egy lépést közelebb lépett a medencéhez. Sunyin elvigyorodott, amiből tudtam, hogy én is a két barátnőm mellett végzem. Gyorsan levettem a szemüveget, amit lazán a földre hajítottam. Karjaimat nyaka köré fontam és mélyen a szemébe néztem.
 - Rohadj meg! - mondtam, majd egy nagy levegővétel után elrugaszkodott és beugrott a medencébe.
Borzasztóan rossz érzés volt, ahogy a majdnem jéghideg víz a forró, felhevült testemhez ér. Pár pillanat múlva felbukkantunk a víz felszínén. A medence széléhez sétálva kértem Zayn-től egy törölközőt, amivel megtöröltem az arcom. Mikor megfordultam elmosolyodtam a látványon. Eleanor kikergette Louis-t a vízből, aki fejvesztve menekült a lány elől. Danielle pedig Liam hátára ugrott és próbálta lenyomni a fiút a víz alá. A végén Liam eldőlt, de vele együtt Dani is.
Lassan kiugrottam a vízből és a törölközőt magam köré csavarva elindultam a házba. A konyhán és az étkezőn átvágva kijutottam a folyosóra, ahol balra fordulva benyitottam a második ajtón, a fürdőbe. A tükörhöz sétáltam és a szemeimet kezdtem tanulmányozni. Megállapítottam, hogy mind a két kontaktlencsém megvan. Ekkor halk kopogást hallottam az ajtón.
 - Gyere! - szóltam ki, mire Harry dugta be a fejét.
 - Minden oké? - kérdezte aggódva.
 - Persze! - mosolyogtam rá. - Csak kiveszem a lencséket!
 - A miket? - kérdezett vissza.
 - Kontaktlencse. - mutattam a kezemben tartott apró dologra. - Lehoznád a táskám? Daniék szobájában van.
Harry mosolyogva bólintott, majd elment a táskámért. Pár perc múlva vissza is ért.
 - Köszi! - mosolyogtam rá, amit viszonzott és leült a kád szélére.
Elővettem egy kis dobozt, amiben tárolni szoktam és beletettem. Gondosan lezártam, majd elsüllyesztettem a táskában.
Harry az egyik kezemet elkapva magához húzott és a derekamnál átölelt. Egyik lábával egy kicsit meglökte az enyémeket, így belestem az ölébe.
 - Mi az? - fordultam felé.
 - Nem haragszol? - kérdezte kiskutya szemekkel.
 - De hogy is! - ráztam meg a fejem. - Csak azt hittem, hogy kiesett a lencse!
 - El is felejtettem, hogy van! - döntötte a vállamnak a fejét. - Sajnálom!
 - Hülye! Majd akkor sajnálkozz, ha olyat csinálsz! - felálltam az öléből és elindultam az ajtó felé. - Gyere, azt hiszem meg jött a kaja!
Harry lassan elindult utánam az udvarra. Igazam volt, ugyanis akkor tette le Zayn és Niall a dobozokat a fa alatti asztalra. Eleanor és Louis már az asztalnál ültek és beszélgettek, Danielle és Liam pedig az érkezésünkkor másztak ki a medencéből. Az asztalhoz érve leültem Eleanor mellé, másik oldalamra pedig a még vizes Danielle telepedett. Harry Louis mellé ült, Hazz mellé pedig Zayn vágta le magát, aki mellett Niall foglalt helyet. Liam érkezett meg utolsóként, aki a barátnője mellé ült le. Nyolcan kényelmesen elfértünk a nagy asztal körül.
Az egész napunk tök jó hangulatban telt, egész délután ökörködtünk és nevettünk. Olyan hat-hét óra fele kezdett el lehűlni a levegő, úgyhogy elkezdtünk összepakolni és bevinni a házba a cuccokat. Azonban bent sem állt meg az őrület, karaokéztunk, üvegeztük és beszélgettünk. Olyan éjjel kettő körül csendesedtünk el, ami azt jelentette, hogy én már nem jutok haza. Egy, elég késő volt már. Kettő, mindenki ivott már alkoholt, ami a vezetést lehetetlenné tette. Pakolás után a lányok megmutatták a vendégszobát, majd gyors zuhany után elfeküdtem és pillanatokon belül már Álomország kapuin kopogtattam.

Újabb blogverseny :)

Köszönet :)

Kedves Olvasóim! Köszönöm szépen a visszajelzéseket, nagyon sokat jelentett!!! Köszönöm a 90 oldalmegjelenítést rögtön a fejezet feltétele után, köszönöm a 2 'imádom' pipát, és külön köszönet Lau Sz.-nek a kommentjéért!!! Már emiatt megéri folytatni a blogot! Köszönöm nektek!!! xxJenzyxx 

Chapter 4

Soha nem gondoltam volna, hogy éjjel, a Hyde parkban sétálgatva vele fogok találkozni. Ez egyszerűen elképzelhetetlen. De mindent az elejéről.
Nagyjából egész éjjel forgolódtam, nem jött álom a szememre az izgalomtól. Úgyhogy megfogtam magam, felöltöztem és a jegyzetfüzetemet megfogva elindultam a Hyde parkba.

Egy egyszerű összeállítást választottam, hiszen éjjel kettőkor, a sötét parkban nem szoktak bált rendezni. A szettben amúgy a kék dominált...
Mikor elindultam a parkba, akkor jöttem rá, hogy totális idióta vagyok. Egy, miért nem bírok otthon maradni? Kettő, ha már legalább eljöttem, akkor hozhattam volna egy kabátot.
A parkba körülbelül tíz perc alatt odaértem. Kezdtem megbánni, hogy eljöttem otthonról, éjjel a park elég ijesztő tud lenni. A szél kísértetiesen fújkálta a fák lombkoronáját. Egy-egy ág reccsent egy nagyot az egyre erősödő szélben. A levelek ide-oda szálldogáltak, néhány még a hajamba is beleakadt. Kerestem egy eldugott padot és felültem a támlájára. Eltűrtem a hajamat a fülem mögé, de a szél mindig visszafújta.
Kinyitottam a füzetemet és dúdolgatni kezdtem. Hetekkel ezelőtt elkezdtem egy új számon gondolkozni, de megakadtam. Maximum négy-öt nap alatt megszoktam írni egy-egy dalt, de olyan, hogy hetekig gondolkodjak rajta még nem fordult elő.
Sokáig nem jött az ihlet, megint. Fogalmam sincs arról, hogy mit is lehetne írni. Pedig, mikor megszületett a fejemben az ötlet, akkor egész jól kigondoltam a számot. Sokat variáltam a dalon, így viszont totális káosz lett az egész.
Elkezdtem firkálgatni a lap sarkába, vártam, hogy jöjjön az ötlet. Rajztudásomat nem nevezném valami jónak...Volt ott mindenféle krixkrax..Lepkétől elkezdve a kereszteken keresztül a szívecskékig.  Már a végén az egész lapon rajzok voltak...Azon gondolkoztam, hogy felhívom Simon-t, hogy inkább még se vállalom el a munkát, keresek egy rajz sulit.
Halk lépteket hallottam magam mögött, hirtelen felkaptam a fejem és majdnem hátraestem a rémülettől.
 - Ne haragudj! - szólalt meg egy mély hang, miközben a kezem után nyúlt és elkapott. - Nem akartalak megijeszteni!
 - Semmi gond! - feleltem kissé bátortalanul, miután visszanyertem az egyensúlyomat.
 - Nem gond ha leülök? - kérdezte a mellettem lévő helyre mutatva.
 - Nem. - csúsztam arrébb.
A pad melletti lámpa pont megvilágított minket. A titokzatos idegenen kapucni volt, de egy-két göndör tincs kilógott alóla. Egyszerű öltözéket, farmert és pufi kabátot viselt, amit nem húzott teljesen fel. Ő is felült a pad támlájára.
Pár pillanatig még néztem Őt, de nem tűnt ismerősnek. Inkább gyorsan elkaptam róla a tekintetem, mielőtt még túl feltűnő lenne a bámulásom.
Sokáig nem szóltunk egymáshoz, hiszen nem ismertük egymást. Ám egyszer csak azt vettem észre, hogy a kezemben levő kezdetleges valamit nézi.
 - Megakarod nézni? - nyújtottam felé a füzetet, amit készségesen elfogadott.
 - Ez nagyon jó! - mondta pár perc múlva. - Te írtad?
 - Aha. Van még alakítani való rajta, de sehogy sem jön az ihlet. Alkotói válságban szenvedek. - halkan felnevettem, Ő is követte a példámat.
 - Tudom mit érzel. - suttogta, de az elhagyatott parkban tisztán lehetett hallani. - Segíthetek?
 - Persze. - vontam meg a vállam.- Hátha te többet tudsz, mint én...Igazság szerint holnapra mindenképpen elszeretnék vele készülni...
 - Ohh...Akkor jobb ha nekilátunk!
Az Idegen még egyszer gondosan elolvasta a 'dalt', utána pedig perceken keresztül összehúzott szemekkel gondolkodott.
Az időközben megváltozott irányú szél egy kicsit hátrafújta a fején a kapucnit, így az arca láthatóbbá vált. Igaz ugyan, hogy a gyér lámpafényben szinte semmit sem lehetett látni, de a szemét igen. Halványzöld szemei kissé csillogtak mikor felnézett a lap tanulmányozásából.
 - Szerintem még meglehet menteni. - tette az ölembe a füzetet. - Mit szólnál ahhoz, ha azt a két részt kicserélnénk, meg mondjuk beletennénk, hogy első érintés, az első csók... - mutogatta a tollal azokat a részeket, ahova gondolta a változást.
 - Nem is rossz! - motyogtam. - Az túlzás ha négyszer van a végén, hogy 'Baby, én szerettelek először.'?
 - Szerintem nem, sőt kifejezi azt, hogy mennyire gondolja komolyan...vagy valami ilyesmi... - gondolkodott el. - Amúgy nagyon ügyes vagy! Tök jó, hogy ilyen fiatalon ennyire jól tudsz zenét szerezni! - mosolygott rám kedvesen.
 - Köszi, igazából addig jó, amíg van hozzá ihletem! - tettem félre a füzetet. - De te is egész jó vagy, ezzel foglalkozol?
 - Valami ilyesmi... - motyogta titokzatosan.
Hosszú órákon keresztül beszélgettünk, mindenféle dolgokról. Szóba került a gyerekkorunk, a középiskolás éveink, az álmaink. Olyan volt vele beszélgetni, mintha már kisgyermek korunk óta jóban lennénk. Úgy viszonyultunk egymáshoz, mint a rég nem látott barátok, nagyon közvetlen volt velem. Jah, és még a nevét sem tudom, és ő se az enyémet. Ennek ellenére, viszont elég sok mindent megtudtunk egymásról. Mesélt a szülei válásáról, majd az új apukájáról, a nővéréről és az anyukájáról. Ejtett néhány szót a legjobb barátairól is, de leginkább én érdekeltem... Eredetileg nem azt terveztem, hogy mesélek neki a szüleimről, de valahogy olyan barátságosnak tűnt ez az egész szituáció, úgyhogy meséltem neki. Elmeséltem a halálukat, azt, hogy a nagyim milyen szeretettel nevelt fel, majd az ő halálát is. Totálisan megértően viselkedett, ha látta, hogy mélyen érint a helyzet akkor megkért, hogy ne folytassam. De tudtam, hogy érdekli, így elmeséltem neki mindent. Mondjuk leginkább a középiskolás éveim érdekelték. Nagyokat nézett mikor megtudta, hogy a londoni Művészeti Akadémiára jártam. Órákon keresztül csak a suliról és a fontosabb tárgyakról meséltem neki. Érdekesnek találta a sokféle érdeklési körömet, de az övé sem kis pálya. Kiderült, hogy nagyon érdekli az éneklés és egy kicsit az dalszövegírás....
 - Azt hiszem, hogy ideje mennem! - pillantottam fel az égre, ahol megjelentek a Nap halvány fényei.
 - Elkísérhetlek? - kérdezte, miközben leszálltunk a padtámlájáról.
 - Ahogy gondolod! - mosolyogtam rá, amit viszonzott.
Az út a lakásomig nem volt hosszú, de ezalatt az idő alatt is rengeteget beszéltünk. Nagyon kellemes volt a vele eltöltött idő, végre egy olyan személy, akinek őszintén beszéltem az életemről, a dalaimról és úgy mindenről. Nagyon kedves volt hozzám és látszott rajta, hogy tényleg érdekli az, amit mesélek. Mondjuk engem is nagyon érdekelt az élete...
A ház előtt megálltunk, és miután kinyitottam a kaput visszafordultam hozzá.
 - Köszönöm még egyszer a segítséget! - mondtam őszintén.
 - Máskor is! - kacsintott rám, majd megfordult és elindult vissza, a park irányába.
Percekig töprengtem azon, hogy hogyan is értette, azt, hogy máskor is..Ez fura, de mindegy. Úgyse fogom már többet látni...
A lakásba érve ledobáltam a cuccaimat és elindultam a fürdő felé. Vettem egy gyors, forró zuhanyt. Akkor jöttem rá, hogy mennyire átfagytam. A zuhany után belebújtam egy meleg pizsibe és beburkolóztam a paplan alá. Nem kellett sok idő, ahhoz, hogy álmok országába kerüljek.
Ui. : Sziasztok kedves olvasók! Remélem nem tűntetek el nagyon és nem haragszotok nagyon a késésért. Igazából nem így terveztem a fejezetet, de sehogy sem tudtam azt kihozni, amit akartam. Őszintén remélem, hogy így is elnyeri majd a tetszéseteket! HA így van akkor lécci komizzatok vagy pipáljatok! Nektek csak néhány perc, de nekem nagyon sokat jelent. Higgyétek el, hogy nagyon szeretek írni, de ha nincs rá érdeklődés akkor befejezem a blogot! Jó olvasást! xx Jenzy xx